A HomoDram legutóbb a Magyar Szín-Játékos Szövetség által rendezett budapesti Feszt-Festen lépett fel.
Úgy látszik, a csoport nem úszhat meg egyetlen fellépést sem kalandos előzmények nélkul. Most úgy kezdődött minden, hogy "hajnali" negyed 11-kor kiugrasztottuk Szvancsit az ágyából, mivelhogy most az ő lakásuk funkcionált jelmez- és kelléktárként. Ez most azért is érdekes, mert a hajdani kék ikeás szatyorból átköltöztettük a kellékeinket a Niki által felajánlott gigabőröndbe. A bőrönd legjellegzetesebb tulajdonsága a hangja. Szerintem sok diplomatacsalád ébresztője volt szombaton a HomoDram vonulása.
Végül szerencsére sikerult lecuccolni a pozsonyi hegyről a Szőttesbe, ott egy gyorsat próbáltunk, mivel Lacinak és Robinak aznap este a Komáromban forgatott legújabb Molnár Csabi-klipben volt jelenése.
Mi, többiek pedig elindultunk Pestre. Nikin kívül mindenki Zseléékhez futott be, ahol már javában zajlott az előrehozott lakásavató. Ettünk a most már klasszikusnak számító avokádós „pomazánkát", rakottkrumplit a´la Kuklics (rekordhosszú idő alatt készült el), ittunk cirkót (eredeti kínai cirokpálinkát - Tógához csatlakozva most már én is erre esküszöm...), majd olyan fél három tájban lefeküdtünk, s aludtunk vagy öt órát, mert kilencre az Örkény Színházban volt jelenésünk. Addigra Laci és Robi is megérkeztek Komáromból, hullafáradtan az egész éjszakás forgatás után. Lepróbáltuk, kitaláltuk, visszamentünk, ki enni, ki aludni. Majd vissza az Örkénybe, ahol kiderült, hogy lemaradtunk az Aranyminősítésünk átadásáról. Kis lelkiismeret-furdalás, nagy lámpaláz. Megnéztük az Apró Színház Trebla, a bárány c. előadását, átöltöztünk (na, kinek az öltözőjében? Hát a Mácsai Páléban...
Meg is fordult a fejunkben, hogy elvisszük az egyik cipőjét, de aztán inkább mégsem...) Megrajzoltuk a szokásos kört a színpadon, leragasztottuk, leszórtuk fűrészporral, hál´ Istennek a színpadmester csak azután szólt, hogy ezt nem lett volna szabad, mikor már kész volt :), és elkezdődhetett a produkció.A pesti előadás ripacs-díját Lackó vitte el (mondják azok, akik látták). Amit mi érzékeltünk az előadásból, az a nevetés volt. Soha még ennyit nem nevettek a Negyedik nővérünkön. Majd hirtelen vége lett az előadásnak, óriási tapsot kaptunk, és a következő pillanat, amire emlékszem, hogy Katyi rohan, mindenkit ölelget, es azt állítja, hogy az előadás jobb volt, mint a Jókai Napokon.
Ezután villámgyors pakolás, majd a Perényi Balázs-féle Nyár-éji ábránd. Nagyon je taime az előadást.
Abszolváltunk egy allófogadást is (itt mondták Nikinek, hogy Ligidi egy zseni...), és volt értékelés is. Megint azt mondta a Kárpáti, hogy jó volt. És lehet, hogy megyünk Tatabányára a Jászai Mari Színházba fellépni. De ez még csak nagyon lehet.
Az értékelés után összeszedtük a maradék enni- és innivalót, megint Zselé és Kinga újonnan felavatott lakásába vettük az irányt. Niki, Vigidi és Miszi megint kimaradtak a buliból, de csatlakozott hozzánk Áron, és Kuklics sem hagyott cserben minket. Hullafáradtság, virsli, majonézes torma, Nina Simone - ennyit kulcsszavakban az éjszakáról. Reggel eső, 10 fok, busz, Pozsony.
Nóri
U.I.: A bőrönd nagyon jó szolgálatot tett. Nemhiába szakadt le egy füle, egy húzókája, feslett el az alja, csorbultak ki a kerekei. Reméljuk, kibírja meg a következő kiutazást.
