Az Anyád!-ról

Tóth Miklós, rendező: "Jó helyzetben vagyok az értékelésnél, ugyanis az előadás rendezőjét és a csoport két tagját már régóta ismerem. Az ősszel Rakottyay Kati arra kért, hogy ajánljak neki darabot, akkor küldtem át nekik a Gardénia című drámát. Boldog vagyok, hogy részese lehettem az előadás megszületésének. Szép dolgokat láttunk egy fantasztikus térben. Jó színészi alakításokat, melyek ugyan nem voltak egyformán gazdag és teljes alakítások, de így is nagyon magas színvonalúak voltak. Én is csináltam ebből egy előadást, ezért tudom, hogy nagyon nehéz szétszálazni, értelmezni. Sokat irigykedtem előadás közben azon, hogy milyen gazdagságokat fedeztek még fel a szövegben. Nagyon kellemesen és tartalmasan töltöttem ezt a 40 percet."

Egészséges színház egy otthonos közegben

A pozsonyi Homodram a fesztivál utolsó napján kellemes elegyét adta a humornak, a mélységnek és a kreativitásnak. Nagyon örvendetes, ahogy az előadás szereplői és rendezője egységes, egészséges képpel rendelkeznek színházról és színjátszásról.

Jót tett a darabnak, hogy tevékenyen hozzá mertek nyúlni, ezáltal a súlyos családtragédiák, amelyek könnyen ráülhettek volna a nézőre, némileg fel tudtak oldódni, mindeközben érthetőek, átélhetőek maradtak. Remekül használták továbbá a díszleteket, amelyek teljes mértékben az előadás szolgálatában álltak, a tér intelligens kihasználása egységes színpadképet teremtett a színjátszók köré, akik láthatóan maguk is otthon érezték magukat ebben a közegben. A legfontosabb azonban mégis az, hogy ténylegesen feltették önmaguk számára a kérdéseket, hogy mit és mennyit szeretnének elmondani, és az Anyád!-dal meg is válaszolták azokat.

(Forrás: Visszhang - a Jókai Napok napilapja)

A Negyedik nővérről

Solténszky Tibor dramaturg: "A pozsonyi egyetemisták HomoDram csoportja két formáció egyesüléséből jött létre, és szerencséjük van, hogy Rakottyay Kati szólította meg őket színházcsinálásra. Érett rendezői megoldásokkal terelgette a kollégáit, nagyon finom egyensúlyban tartva a komikumot és a tragikumot az előadásban, és vezette őket egy olyan ösvényen, amelynek nincs nagyon hagyománya a magyar színházban. A cseh vagy a lengyel közegben inkább tudják, hogyan lehet viszonyulni egy nem naturalista színházban, mégis természetesnek ható jelenetek során a szerephez. Nagyszerű eredményeket értek ezzel a Negyedik nővérrel."

Kárpáti Péter drámaíró: "Komoly, nagy lélegzetű darabok nem nagyon voltak a fesztiválon, a kivétel Glowacki Negyedik nővére. Ezt csontra húzta a pozsonyi HomoDram, kevesebb, mint a fele maradt meg a szövegnek. És működött, nagyszerű előadás született. A darab humora és abszurditása felerősödött, meg merem kockáztatni: jobbnak éreztem a szöveget ebben a rövidebb változatban, mint ahogy a budapesti Radnóti Színházban láttam."

(Forrás: Új Szó)

Két kritika a Scénická žatva (Martin) fesztiválújságjából

Szabó Rita színikritikus: "A tragikum és a komikum egyensúlyát keresték a színészek, s többnyire meg is találták. A bohócjelenet nagyszerűen sikerült, s bár a cirkusz világához nyúlni mindig veszélyes, ez az abszurditással telítődött produkció könnyedén elbírta. Ráadásul a szereplők alá-fölérendeltségi viszonyát legjobban a bohóctréfákkal lehet kifejezni. (Gondoljunk csak Stan és Panra.)  Ennek a kihívásnak a színészek hullámzóan tudtak megfelelni, játékukba civil energiákat vittek, mely azonnal megbillentette a színpadi jelenlétet. A mosolygós társulat alázatosan tűrte a szakmai kritikát, ezzel bizonyítva, valóban a színház „csináláson”van a hangsúly."

(Forrás: UnivPécs)

Az Ember embernek farkasa című előadásról

Szűcs Katalin Ágnes, színikritikus: "Az előadás mindenekelőtt szellemes ötleteivel, egyszerű megoldásaival, s a megszólalások tisztaságával hat. Szinte a semmiből, egy pamlagból és néhány dobozból, ládából pillanatok alatt teremtenek helyszínt, s váltanak gyorsan, snittszerűen. (…) A pátoszt az irónia oldja, a játszók személyisége, erős jelenléte folyamatos feszültséget képes teremteni.”

(Forrás: Versmondó)