Nóra: Meg kéne írni a beszámolót az imprófesztről.
Kati: Segítsek?
Lacpac (vészjóslóan): Szerintem ez így nem lesz jó.
N: Próba cseresznye. Mivel kezdődjön?
K: Mondjuk azzal, hogy 2009. február 21-én a pozsonyi A4 – zero space adott otthont a Farsangi rögtönzések improvizációs fesztiválnak.
N (elhúzza a száját): Az ciki, hogy „adott otthont”. Legyen inkább „lezajlott”. 2009. február 21-én a pozsonyi A4 – zero space-ben lezajlott a Farsangi rögtönzések improvizációs fesztivál.
K: Ez se jó. Beszéljünk inkább arról, hogy milyen volt.
(szünet)
.jpg "Sokan voltunk és elegen")
N: Kezdjük ott, hogy hány csoport vett részt.
K (ujjain számol): Nyolc. Kettő volt Komáromból: a St. Habakukk és a Tyűha. Akkor ott volt a Béla, a régi-új Oszt!?, a mieink (HáDé) meg a két budapesti csoport, a Pang és a Szelíd Etruszkok.
N (felkiált): Kihagytad a bécsi La Vort!
K: Tényleg. Szerintem Fritz tök jó volt.
N (bólint): A csoportokat felsoroltuk, jöjjön a zsűri. Itt volt ugye Budapestről Kovács Áron drámatanár, NAL a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke…
K (bizonytalanul közbevág): Nem kéne kiírni a teljes nevét?
N: Jó, akkor legyen zárójelbe.
K: Szóval: Budapestről Kovács Áron drámatanár, NAL (Nagy András László) a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke és Vlado Sadílek (Gandalf) rendező.
N (félve): Szerinted nem sértődik meg, hogy Gandalfnak hívjuk?
K: Á, biztosan nem.
(szünet)
N: Most akkor mit? Írjunk a feladatokról?
K: Aha. Szerinted melyik volt a legjobb?
N: A verses. Tudod, amikor egy fotóról kellett a csoport mindegyik tagjának egy négy soros verset impróznia.
K: Azért az szívás volt, hogy páros ríműnek kellett lennie…
N: De megoldották. Emlékszel a Ligidi versére?
„Olyan szépek ezek a sakkbábuk.
Kár, hogy nincsen lábuk.
Tényleg ennyire hülye vagyok?
Tényleg ennyire hülye vagyok.”
Nem biztos, hogy pontosan így volt, de azért felért egy önvallomással. (nevetés)
K (elpirul): Nekem a Panyi Zoli verse is tetszett.
N: Persze, mert rólad szólt.
K: Akkor ezt ne írjuk…Mi volt még olyan jó?
N: Pl. a zenés feladat, amikor a 75. másodpercben leengedtek az Aidából egy részletet.
K: Jaja, és bele kellett építeni a jelenetbe. (csend) Az mekkora volt már, ahogy belepakolták a Piri torkába a hangszereket, és a zene, mintha a hasából szólt volna…
N: Hja, az a Szelíd Etruszkok volt. Azért a mieinket se hagyjuk ki. Emlékszel a Panki Petire: „Nálunk így van meg a harmónia.”
K (mosolyogva): Az a verekedés az ott volt.
N: Volt egy olyan feladat is, amikor cigit, gyufát, rúzst kellett nem rendeltetésszerűen használni.
K (gondolkodik): Mhm…Ott nekem a Tyűha totál tetszett. Amikor a szolid nőből előtört a hisztérika: „Rúzs van nálam, és nem félek használni.”
N: Aha. Az durva volt. Meg a Pang a tükörrel. Az is állat volt.
K: Még azt is megtudtuk, ha már nem bírunk tanulni, még mindig kitámaszthatjuk a szemünket gyufával… (nevetés)
K: Amikor a másik csoporttól kapott tárgyra és mondatra kellett jelenetet összerakniuk a csapatoknak.
N: Ekkor játszott a Vera egy nem száz százalékos prostit, ugye?
K (elmosolyodik): Aha. Az Ilka Adrián milyen jót alakított a macijával…
(szünet)
N: A Béláékról már írtunk?
K: Még nem.
N: Arra emlékszel, mikor a Terit rituálisan kivégezték, miközben ő végig azt hitte, hogy buli van?
N: Nem baj, pont ettől jó az imprófeszt.
K (értetlenül): Mitől?
N: Hát attól hogy, mindenki…(csend) Á, nem tudom megfogalmazni.
K: Akkor lapozzunk. Radikális Szabadidő Színház?
N: Ja, a Brutus. De most le kellene írni, hogy délután négytől a budapesti Radikális Szabadidő Színház előadását láthatta a nagyérdemű…
K (ironikusan): Nagyérdemű??? Nóri, ez olyan ciki.
N (mérgesen): Na jó, akkor négytől a budapesti Radikális Szabadidő Színház előadását néztük meg. Így jó?
K: Pecka.
N: Neked tetszett?
K: Nem értem miért játszottak arénában, ha én például csak a színészek hátát láttam az előadás 90 százalékában.
Lacpac (okoskodva): Az aréna olyan színházi térhasználat, amikor a nézők körbe ülik a színteret.
N (elhúzza a száját): Köszönjük, Lacpac, hátha valaki nem értette meg elsőre. Amúgy, szerintem totál szép képek voltak benne.
K: Emeljünk ki valami konkrétat?
N (ironikusan): Á, ez nem egy recenzió. (összenéznek)
K: Jó, akkor jöjjön a buli.
N (hirtelen): Kihagytuk a Dottorét. A Tóga komolyan vette a szerepét, még nyakkendőt is kötött.
K (sértődötten): Meg engem szívatott végig. Még, hogy nem tudok excelben dolgozni.
N (mosolyogva): És nem volt igaza?
K (lemondóan): De.
N (ironikusan): Mit írjunk a Tógáról? Említsük meg azt a bizonyos freudi elszólását?
K: Á, ne. (nevetés) Azt viszont leírhatjuk, hogy ő találta ki a feladatokat.
N: Ja. (taps, taps, taps) Riszpekt Tógának.
K: Jó, de már térjünk át a buli részre, mert nem bírják majd végigolvasni.
N: Tehát akkor a buli a Szőttes próbatermében DJ Olasz Pityuval.
K (okoskodva): DJ Adi is beszállt egy órára.
N: Ja, de nekem DJ Olasz jobban bejött. Azokra a zenékre jobban lehetett táncolni.
K (fejét vakarja): Hát, nekem vannak fehér foltok a bulit illetően. (nevetés)
N: Tök jó volt, és…(csend)
K: Szerintem ezt már ne írjuk. Nem úgy volt, hogy palacsintát sütsz?
Lacpac: Éhes vagyok! (felpofozza Nórát)
N (sikoltva): Menekülj, Katiiii!!! (folyik a vér mindenhol)
Lacpac: THE END (egy késsel a kezében kergeti Katit)
Nóra, Kati
Fotó: Csambi, Laci, Juli. A fenti beszámoló a Gurigongo honlapján is megtalálható
