… az három. Legalábbis a Homodram szorzótáblája szerint. Harmadszor vett részt a csoport a Jókai Napokon és három díjat zsebelhettünk be. Persze nem a nyeremény a fontos, hanem a tapasztalat :)

Amióta tönkrement a komáromi Panoráma meg Európa Szálló, azóta a fesztiválozók igencsak pöpec szálláshelyeket kapnak a rendezvény idejére (vagy csak nekünk volt szerencsénk?). Kis csapatunk a Bandérium 14-es és 25-ös számú szobáiban múlatta idejét két előadás között és az esti tivornyázások után. Hogy ki milyen sorrendben érkezett és foglalta el lakosztályát már nem tudom megállapítani, eléggé össze-vissza-fesztiválozó volt a Homodram idén. Ami azonban biztos, hogy Laci sanda mosollyal válaszolta: „Négy reggeli jár” a portás néni gyanakvó kérdésére, hogy hányan is lakunk mi abban a 14-esben.

A tavalyi Jókai Napokhoz képest idén igenis volt fesztiválhangulat (még akkor is, ha Havasi Peti nem jelent meg). Az ember állandó jelleggel botlott bele régi ismerős arcokba és mivel minden út a Révbe vezet, ott iszogattunk a viszontlátás örömére és beszéltük meg közös…közös…közös…dolgainkat.

Tanulságos volt ez a pár nap. Kiderült például, hogy egy refrént 350x lehet büntetlenül énekelni, hogy a sok kofola is megárthat, hogy 2 óra alatt is nagyon lájtosan fel lehet építeni a díszletünket, hogy Gabtsika sokkal finomabb rántott husit tud csinálni, mint én és hogy nem biztos, hogy a rózsaszín donut a legfinomabb, mert a csíkos pudinggal van töltve…

Rakikati már péntek déltől izgalmi állapotba került, a csapat többi részén szerencsére csak szombat reggel mutatkozott meg a fellépés előtti láz. Gyula hébe-hóba elejtett morgásai között („miért kell mindenkinek kamarában játszania? Minek van akkor a nézőtér?”) villámgyorsan felépítettük a teret, déltől egészen korrekt módon Anyáztunk, aztán meghallgattuk kedvenc zsűrink dicsérő és építő szavait. Kávé és süti Gabtsikáéknál, este díjkiosztó, minimális méltatlankodás (Forgách Miki áldotta az eget, hogy nem mellettem kell ülnie), majd babgulyás és hajnalig tartó dínom-dánom a Révben. 

És akkor most jöjjön az a bizonyos érzelgős rész, mert nem bírom kihagyni. Először is határtalanul örülünk az Apropó sikerének, valamint Béla és Nelli alakítás-díjának – mert megérdemelték. Aztán meg köszönettel is tartozunk egy rakás emberkének, akik a maguk módján mind hozzájárultak Anyánk sikeréhez:

Julinak és Pistának, akik szállították a díszletet.

Lacinak, aki megvette nekünk a paradicsomot és a donutot.

Gabtsikának, aki megsütötte nekünk a rántott húst és megkente a szendvicset.

Az őrsújfalusiaknak, akik segédkeztek a díszlet összerakásában.

Gyulának, aki teljesítette minden színpadi kívánságunkat.

Nóra apukájának, aki hazaszállította a díszletünket.

Dórának, aki csudi szép fülbevalókkal ajándékozott meg minket.

A takarító néninek, aki kölcsön adta a vasalót.

És minden barátnak, rokonnak és ismerősnek, akik színesebbé tették az ottlétet.

(Nikíja)                                                             

UI: Kovikati hazavitte a mandalát.