A társaság megérkezett Kanadába!!! Az utazás kisebb-nagyobb bonyodalmakkal telt, de itt vagyunk és ha nem szólna a jó kis kanadai zene, akkor Rakikatival hallanánk az óceán morajlását. Merthogy itt lakunk kettecskén egy roppant cuki házaspárnál az óceántól egy köppenésre :) Készül a vacsoránk és ránk lett erőltetve egy üveg bor is... Szeretjük Kanadát, így fél óra alatt ezt kellett megállapítanunk.
A többiek máshol alszanak, de mivel ebben a házban nincs térerő - vagy csak nem találtuk még meg - nem tudjuk pontosan merre. Majd holnap mesélnek ők is. Vagy még ma, ha nekik is van internethozzáférésük..
Na de kezdjük szépen az elején. Vagy inkább Pestnél, mert BA-Bp között semmi említésre méltó esemény nem történt - hacsak az nem, hogy Laci 500 forintból vett egy üveg metaxát, 3 csomag cigit, 1 csomag csipszet és kesut... Túlzó!
FERIHEGY - ami most már csak Feri, meg Liszt - átcsomagoltatták velünk az otthon vért izzadva becsomagolt díszletet. Még jó, hogy nem nekünk kellett újra elvégezni a műveletet, a reptéren vannak erre kijelölt nagyon kedves bácsik.
Felszállás, Robi sápad, kapunk egy szendvicset és már Londonban is vagyunk - hányás és egyéb testnedvek kibocsátása nélkül.
LONDON - azt kell mondjam, hogy eszméletlenül szép város. 14 órán keresztül voltunk ott és bizony megnéztük, amit csak lehetett. A reptéri klotyót, a reptér előtti dohányzórészt, a bejáratot 3 különböző szögből, a reptéri büféket, a reptéri folyosókat, a reptéri takarítónéniket, a reptéri munkásokat, de legfőképp a reptéri PADOKAT!
Laci persze próbálta rábeszélni a társaságot, hogy menjünk ki az éjszakai Londonba és eredetileg az is volt a terv, de annyira fáradtak voltunk, hogy mégsem bírtuk rávenni magunkat az 1 órás be- és visszautazásra, ráadásul hideg is volt - bár Lacinak erről úgyis más lesz a véleménye :)
Elfáradtunk Katival, mert a kedves befogadóinknak órákig ecseteltük a szlovákok és magyarok viszonyát meg a történelmet. Szerintem egy kiló félinformációt és hülyeséget mondtunk neki, de nem baj :)
LIVERPOOL tehát fasza kis hely így elsőre, majd mesélünk bővebben, de most jóccakát!
Nikíja, 2012. május 15.
Tegnap volt a fesztiválmegnyitó. Egészen fani volt felvonulni a szlovák zászlóval szlovák himnuszt énekelve, de hol máshol tenne ilyet az ember, ha nem Kanadában? Fotók erről nem készültek, mivel mindannyian vonultunk...
Láttunk 2 előadást. Egyet valami itteni csoporttól, ez csak vendégelőadás volt, a másik pedig egy kanadai versenyelőadás már. Erről talán annyit, hogy más a színházról alkotott képük, mint nekünk.
Este aztán volt egy fogadás, megkóstoltam az osztrigát - finom. A csoport többi tagja nem vállalta be. Sajnálhatják.
Ma délelőtt (mert itt még csak reggel 9 óra van) megyünk előadást tartani Szlovákiáról egy alapiskolába, ahol a befogadónk, Steve is lakik. Vagyis majd azok tartanak, akik beszélnek angolul, mi többiek majd mosolygunk serényen.
Ebben a kisvárosban mindenki mindenkit ismer. Autókkal hordanak minket be a városba és vissza, mivel mi lányok elég messze vagyunk a központtól. Mindenki nagyon kedves, a családok is, ahol vagyunk. Robi és Laci családjának dokonca van egy 20 éves macskája is, Toby. De erről majd a fiúk sztoriznak bővebben, amint internethez jutnak.
Ma esik az eső, de nincs hideg. Katival éppen megreggeliztünk - juharszirupos sonka?????
Hát ennyi most. majd este mesélek újra. Sok puszi és ölelés haza mindenkinek!
Ahogy Niki mar írta, tegnap meglátogattuk a helyi iskolát. Megegyeztünk, hogy én elkezdem a prezentációt, majd a többiek segítenek. Robi gitárral a kezében elénekelte a Hajnali ének c. dalt, én meg ezután feltettem a gyerekeknek a kérdést, amit nem kellett volna: mennyi kontinens van a világon? Mivel az egyik válasz a kérdésre az volt, h 17, ezert gondoltam, jobb lenne többet nem kérdezni. Miután elmondtuk, amit akartunk, jöttek a gyerekek kérdései. Ebből kiragadok egyet, ami mindenkinek nagyon tetszett: Van nálatok internet?
Ebéd után látogatást tettünk Nikiék házigazdáinál, akik a világ legaranyosabb, legbevállalósabb, legjószívűbb leglegjei :) Elláttak minket étellel és szombatra Joyce meghívott mindenkit egy homárra. Vasárnap mi fogunk nekik főzni valami igazi magyarosat :)
Este két előadást láthattunk, amire csak azt tudom mondani, amit Niki: kicsit más a mi ízlesünk... De így összehozott minket a sors a lengyelekkel, akiknek szerintem olyan az ízlesük, mint nekünk :)
Dióhélyban ennyi, tessek ma ránk éjjel fel kettőkor gondolni :)
Kovikati, 2012. május 18.
