Tehát Martin. Azt hiszem, a csütörtök esti One feszttel kezdődött ez a nagy utazás. Testületileg levonultunk Somorjára, mégpedig azzal, hogy Robi majd visszafelé csatlakozik hozzánk, azaz ő azzal a busszal jön Komáromból Pozsonyba, amire majd mi Somorján felszállunk.

Ehhez képest az este úgy alakult, hogy miután biztos lett, hogy a Quimby elmarad, Laci, Niki, Juhászkati meg én beszerveztük Karcsikát (hála néki), hogy dobjon minket föl Pozsonyba, a többiek (Viktor, Szvancsi meg Csambi) meg a Robis busszal jönnek.

23.00 tájékában el is indult a csapatmaradék a buszra, de mivel a busz csak nem jött, visszament. Majd Robi valamikor éjfél körül telefonál, hogy a buszra Somorján senki sem szállt fel. Kiderült, hogy a busz fél órát késett… Végül is úgy alakult, hogy Szvancsi meg Csambi olyan három körül visszastoppolt Pozsonyba, Viktor meg rábeszélte Miszit (a karvai táborban szerzett ismerőst), hogy jöjjön el velünk ő is Martinba, Miszi pedig beleegyezett, ami azt jelentette, hogy ők ketten csak péntek reggelre értek Pozsonyba, egyből az MKKI elé, ahonnan a HomoDram Martinba indult. Ja, és hogy ki ne hagyjam, KoviKati felhívott csütörtök éjjel, hogy lázas, és anyukája nem engedi el őt a vonattal, amivel mi is megyünk, hanem majd az egy órával később induló busszal indul.

Ez után az indulás után már semmiben sem reménykedtünk. A vonat persze tömve, ülőhely alig a csapat felének. A másik fele kellékeinkre, a sárga vödrökre ült, amiről a vonatozók nagy része egy idő után azt kezdte hinni, hogy ez a szlovák vasút legújabb találmánya, amit az utasok kellemesebb utazásának érdekében fejlesztett ki. Mire Vrútkyba értünk, a HomoDram csapat elfoglalt egy kupét, a sárga vödröket meg a vonatozók vették birtokba. Közben kipróbáltuk az újonnan beszerzett profi bohócorrokat is, amiről a darab során kiderült, hogy az amatőr házi készítésűvel nem veszi fel a versenyt. De még csak a vrútkyi átszállásnál tartunk, ami csak a sok cucc (csövek, vödrök, karton, koffer) miatt volt érdekes, majd végre megérkeztünk Martinba. A szervezés profi, nemhiába 86. évfolyam, kaptunk igazi ebédjegyeket, lakomáztunk az Etnában.

A próba miatt nem izgultunk, hiszen az előadás helyszíne háromtól volt a miénk, ami azt jelentette, hogy végre annyi időnk van próbálni, fényezni, díszletet szerelni, amennyi kell, mivel az előadásunk csak fél hatkor kezdődik. Ehhez képest kiderült, hogy 16.20-tól egy másik csapat játszik, nem ott, ahol majd mi, de az alattunk lévő zenekari árokban. A próbának annyi, örültünk, hogy össze tudtuk szerelni a díszletet, meg megoldottuk a fényezést, és aztán egy óra szünet, majd kezdődhet az előadás.

Az előadás meg nem túl meglepő módon úgy kezdődött, hogy mindenki be volt rezelve, hiszen jóformán két hónapja nem próbáltunk (a szerdára betervezett pozsonyi próbát sem igazán lehet próbának nevezni, de ezt most hagyjuk). Majd azzal folytatódott, hogy a közönség az első perctől kezdve benne volt a játékban, nevettek, tapsoltak, és közben egy kukkot sem értettek. Pillanatok alatt vége lett a darabnak, nagy taps, közös fényképezkedés, oklevél és virágcsokor. Negyed óra alatt összepakoltunk, majd a nagy örömre szepesi körtelével koccintottunk, aminek az lett a vége, hogy a csapat fél tízkor már az igazak álmát aludta…

Következő reggel kiderült, hogy Csambi belázasodott. A csapat többi tagja részt vett az értékelésen, ami szintén jól alakult, és végre megfejtettük a titkot is: ez a darab azoknak tetszik, akik Glowaczki Negyedik nővér című színdarabját nem szeretik…

A zsűri megdicsérte a dramaturgiát, a színészi játékot, azt emelték ki, hogy az előadásunk tanúbizonyság volt a bizarr, elüzletiesedett világról, ez emberi értékek értékvesztéséről. Eisenstein jelenetkezeléséhez hasonlították az előadás ritmusát - egyszóval nagyon szépeket mondtak rólunk.

Aztán elindultunk haza. Komárom felé vettük az irányt, de az egyetlen Martin-Komárom járatot sajnos két perccel lekéstük. A következő lehetséges busz nem jött. Ekkor jött az az elhatározás, hogy megyünk mindannyian Pozsonyba, és ha már ilyen szépen összejöttünk, folytatjuk a bulit Szvancsikáéknál.

Mivel a busz indulásáig még volt két óránk, leültünk egy közeli parkba piknikezni (multifunkciós díszletünk van) meg maffiázni. Két óra és három városkiírtás múlva felcuccoltunk a buszra, betömörültünk a hátsó részébe, és folytattuk a maffiázást. Ennek köszönhetően kétórásnak tűnt az ötórás út.

Majd megérkeztünk Pozsonyba, felcipeltük a díszletet a hegyre Szvancsiékhoz, és reggelig mulattunk. Röviden ennyi, a részleteket majd személyesen...

Nóri

A fellépésünkkel részletesen foglalkozott a fesztiválnapló is. A szlovák nyelvű recenziókat itt találjátok.

További fotók a fellépésről.