Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, volt a világon egy vásári komédiás csoport, ami HomoDram néven vált ismertté a pozsonyi várfalak védelmében. Mindig örömkönnyeket tudtak csalni a város lakosságának szemébe, jóhírük a széllel tovaterjedt más városokba is, s a többi vásári komédiás csoportok szívesen hívták el őket városaikba mosolyt csalni az ő orcájukra is.

Csütörtök délután a rendező, Katyi, a Hajas kíséretében a lovaskocsi állomáson sorban megjelentek a csoport további tagjai is: Lacpac, az Érett, Nóri, a Tokás, Szvancs, a Menyét, Niki, a Tökéletes és Kati, a a Macska. Hangfelelősük, Vigidi Viktor ezúttal más kötelességeinek élve Balatonalmádira utazott kiállítást szervezni, így munkáját Csambi vette át, aki Gáborral együtt már korábban a helyszínre utazott. Ligidi Robi szintén nem Pozsonyból, hanem Gútáról indult útnak, hogy megnevettesse a nyitrai közönséget. És, hogy szavamat ne felejtsem, barátainkkal tartott Pola is, ki még nem látta színpadon a komédiás darabot. Mivel sok szépet és jót hallott a HomoDramról most szerette volna eddigi mulasztását pótolni.

Az út a szokásosnál hosszabb ideig tartott, de az időt kis barátaink jól múlatták. Szvancs és Kati az általuk utoljára látott jútúbi bábjátékok rögtönzésével szórakoztatta Katyit és Polát, Nóri és jegyese, Lacpac egymással és a többiekkel beszélgettek, Niki pedig beszundított egy kicsit a hosszú munkanap után. A megérkezést követően újabb, de ezúttal városi lovaskocsik segítségét kellett igénybe venniük, hogy időt és energiát spórolva végre a helyszínre érkezzenek a kellékekkel egyetembe. Szóval a gonosz Zsámbékia első próbatételét jól kiállták kis barátaink. De érezték, hogy ennyivel még nem adja fel…

Berendezvén a helyszínt, jelmezeket magukra öltve, hangpróbát és a szokásos játékot (Paciii!) követve készen álltak a komédiások, hogy újra színpadra vigyék a humoros és kacagtató darabjukat. Ekkor Zsámbékia kimutatta a foga fehérjét:

• Ivan Pavlovics a flakon egyensúlyozására olyannyira összpontosított, hogy az a közönség közvetlen közelében landolt
   
• a vígjátékosok alig fértek el a szokásosnál kisebbre rajzolt cirkuszi körben
   
• Bábuska a járókáján felejtett Tábornok zsupánjával jelent meg, ami sikeresen le is pottyant, de Ivan Pavlovics kirúgta a takarásba
   
• a szöveg esetenként itt- ott átformálódott, hosszabb, rövidebb lett (mert szavamat ne felejtsem, előző este a próba helyett inkább a szokásos sör- és sült burgonyaszirom adagját fogyasztotta a csapat, minthogy Labirobi nélkül próbát volna)
   
• az utolsó jelenetben a madzag, melyen a Kolja kalandjait szemléltető rajzok csüngtek elszakadt még mielőtt a történetet befejezhette volna
   
• a szülésnél már senki nem bírta tartóztatni magát, kirobbant belőlük a kacaj, a zene sem szólt, a földön fekvő halottak a nevetés visszafojtásától rángatóztak

A vásári komédiások egyetértettek Katyi véleményével, hogy ez a fellépés jó volt arra, hogy felkészületlenül ne fogadjanak el meghívást. Ekkor belépett a színfalak mögé egy leány sok csokoládé kíséretében, aki megköszönte, hogy eljöttek és nagyon jót mulatott az előadáson. Ekkor ráébredtek, hogy nem kell, hogy minden a szövegkönyv szerint menjen, mert így is tetszik az embereknek az előadás és így is lehetnek szórakoztatóak.