avagy
élménybe számolok
Ha Pécsre mész, vigyél magaddal törülközőt, különben úgy jársz, mint Robi, és használhatsz alacsony nedvszívóképességű párnahuzatot.
Veni
A Student Agency sohasem késik. Most késett. De csak azért, hogy Laci, Nóra és Kati ne érjék el Pesten a pécsi csatlakozást és ihassanak egy sört Zselével és Kingával a Keleti Baross kávézójában. Ami végülis nem okozott nagy bosszúságot senkinek.
Vidi
a szegedi csapat előadására, melynek írója, rendezője és főszereplője az a Czene Zoltán volt, akinek színészi képességeit és készségeit két évvel ezelőtt már láthatták a NYEKK tagjai a Maga például eljött ide című darabban. Ő volt a férfi főszereplő.
(Itt jegyzendő meg: a kritika következményeitől tartva, következetes tartózkodás követendő a továbbiakban.)
Még egy előadás és jöhet az első pécsi sör. KME: Kedd volt... – fény derült annak a mindenki által tényként kezelt jelenségnek az okára, hogy miért sikálják a volt drogosok a padlót kefével. Sör.
Másnap nem volt reggeli. Délig éhezés. Délben ebéd (borsóleves, finoman fűszerezett csirke rizzsel és savanyú uborkával). Ezen a napon 280 percnyi tömör színházi élvezetre számíthatott a fesztiválozó. 90 perc: a marosvásárhelyi bábszínészek vizsgaelőadása, többen kijelentették, először élvezték életükben Moliére-t, annak különösképpen Szívek és szarvak című vígjátékát.
80 perc: melynek negyedik percében befutott a csapat többi tagja (Niki, Szvancsi, Robi, Kati, Kati, Juli, Gábor), így a Homodram képviselete négyről tizenegy főre szaporodott, s bár együtt, de külön nézőpontokból nézhettük a pécsiek nyomdafestéket és újságpapírt tűrő Übütragédiáját. Vacsora (milánói makaróni rántott hússal!!!). 50 perc: ez litvánul volt, nem értettem. 60 perc: Debrecen, Gyurmázás, deszkalapok, helybenfutás, kavicsgyűjtés, öngyilkos gondolatok, perverz tettek...
Sör... Talán...
Másnap sem volt reggeli. (Szombatnál tartunk.) Délelőtt próba, a nézőtér és a játéktér kialakítása, a technika belövése. Délben a nézőtér szétszedése és a technika szétszerelése – mivel egy másik csapatnak is szüksége volt arra, amire nekünk is szükségünk lesz majd a későbbiekben. Egykor ebéd (májgaluskás leves, lisztes szósz rizzsel!!!). A csapat egyik fele elindult várost nézni. Miután felszálltak a helyessel ellenkező irányba induló buszra, ami egy megálló után kirakta őket a végállomáson és felszálltak egy másik buszra, ami egy megálló után szintén kirakta őket szintén a végállomáson, betértek a legközelebbi kocsmába és nagy dühösen megittak egy sört.
(Az a kocsma amúgy megér egy fényképet meg egy zárójeles bekezdést: Ez volt az a hely, ahol LigidiLaboda Robi majdnem összeverekedett egy HVCS-vel, a stampedli körtepálinka(ízesítésű szeszesital) viszont HETVENÖT forintba került. Szóval ennyit a helyről.)
A csapat másik fele közben visszatért valami okból a színházba. A délutáni próba pontosan akkor kezdődött, amikor az osztrák csapat előadása. Gráziul volt, nem értettem. Hatkor a pozsonyi csapat lépett színre.
Utolsó vacsora (félbehajtott kirántott hús, közte sonka, köret: rizsa és hranolki + savanyúság.)
Nyolckor a fesztivál leghosszabb előadására ülhettek be a legbátrabbak. (110 perc!!!!!) Véleménnyilvánítási tilalom megszegése: mint kiderült, a darab minőségéhez képest túlságosan rövidre sikeredett az előadás. Lehetett volna hosszabb is, mert marhajó volt. By the way – az ELTE hivatalosan félhivatalos Radikális Szabadidő Színházának Brutus című előadásáról van szó. Fél tizenegykor kezdték el Különórájukat a belgrádiak. Szerbül volt, alig-alig értettem.
A végéhez közeledünk.
Viczi (He?)
Viktor
(Laci belekontárkodásával)
